Magas-Tátra III. (Rysy) & Szlovák Paradicsom III. (Sokolia dolina)
2002. augusztus 19-20.

Aug.19 - Strbske pleso (Csorba-tó) > Popradske pleso > Chata pod Rysmi > Rysy (2499m)
Aug.20 - Podlesok > Hernád-áttörés > Tomasovska Bela > Sokolia dolina > Mala Polana > Podlesok

>>> KÉP-TÁR <<<

1.nap: Magas-Tátra III. (Rysy, alias Tengerszem-csúcs)

Poprádi-tó A nagy nyári "teendők" közepette sokan nem értek rá, hogy eme fantasztikus túrára velünk jöjjenek, így hárman vágtunk neki: Dániel, Ricsi és jómagam. Az útvonal a szokásos volt a Magas-Tátráig, egészen a Csorba-tóig autóztunk, ahol aztán berakhattuk a kocsit a fizetős parkolóhelyek közül az egyikbe. Ha jól emléxem, 500 és 1000 forint között volt a napi parkolójegy ára. A csúcs felé vezető útnak 10 körül indultunk neki, de az augusztusi időpont, a ragyogó időjárás és a csupán 1150 méteres szintemelkedés miatt mégsem tűnt eme indulás késeinek. Az út első szakasza a Poprádi tóig tart, amely egy néhány kilométer hosszú, kényelmes erdei séta. Szintemelkedés szinte nincs is, mivel csupán a kiinduló 1350 méterről kell 1500 méterig itt felkapaszkodni, ha az ember a piros jelzést választja.

Békási tavak A Békási tavaktól már látszik a Rysy A Poprádi tó egy kellemes kis hegyi tavacska, a partján menedékházzal és rengeteg emberrel így augusztus tájékán. Innen számítom az út második szakaszát, amely nálam a Rysy menedékházig tart és először a kék, majd a ismét a piros jelzésen halad. Itt már bő 700 méter szintet kell legyőznünk és elég izzadság fakasztó az útvonal. Kezdetben még erdős vidéken haladunk felfelé, ám a piros jelzésre való letérés után hamar kiérünk az erdősávból, s csak hosszas szerpentinezés után érünk föl a Békási tavakig (ha jól tudom a magyar nevét). A Békási tavak kifejezés tulajdonképpen két nagyobbacska tengerszemet jelöl 1919 méteres magasságban. A hely tényleg gyönyörű, a tavak közvetlenül a szlovák-lengyel határt képező gerinc sziklái alatt helyezkednek el. E helyről már jól kivető (persze csak tiszta időben) a Rysy csúcsa is.

A köteles szakasz a Békási tavak fölött A Rysy menház előtt Innen még bő 300 méter szint a Rysy alatti menedékház, azonban az út meredekebbé válik és egy helyen a sziklaoldalban meg is jelennek a haladást segítő kötelek is. A köteles szakasznál nyáron elég nagy a tumultus, ám ilyenkor nem kell nagy bátorság a kötelek hanyagolásához sem... no persze más lehet a helyzet télen és tavasszal, amikor még jeges a szikla és esetleg a kötelek is hó alatt vannak. Az augusztusi tumultus a Rysy menháznál is igen szembeötlő volt, pedig a hely 2240 méteres magasságban van már, közvetlenül a Rysy lábánál. Nem mondanám zavarónak a tömeget, de aki egy kis magányra akar lelni augusztusban az ne induljon el ide :) Röpke kis pihenő után indultunk neki a csúcsrégiónak, amely érinti a menházhoz viszonylag közel fekvő Váha nyerget, magyar nevén a Hunfalvi-hágót is. A 2337 méteren fekvő nyeregből fantasztikus kilátás tárul elénk a szomszédos völgyre és a közeli gerincekre. Tényleg érdemes itt egy kicsit elidőzni.

Kilátás a Rysyről észak (Lengyelország) felé kilátás a csúcsról dél (Szlovákia) felé Innen maga a csúcs már se messze, se magasan nincs és az út is elég laza. Felérve a 2499 méteres tetőre hihetetlen kép lesz látható. Merőben más az északi oldal, sokkal meredekebb, mint a déli. Persze a csúcson egy tábla is figyelmeztet, hogy bizony a túloldalon már Lengyelország van. Én is itt értettem meg a "Lengyel Tátra" és a "Lengyel Rysy" fogalmát! Vízszintes távolságban alig 1 kilométerre van a legközelebbi lengyel tó, de aki oda le akar menni, annak közel ennyit kell szintben is lefele mennie, mivel az csupán 1580 méteren van! Háááát, elég meredek. Viszont ennek ellenére is igen szép számban jöttek a csúcsra a lengyel oldalról is. Itt persze a biztonságos túrázást szolgálni hivatott fix kötelek száma is jóval több, mint a déli, szlovák oldalon. Egyszerűen gyönyörű. Tényleg érdemes megsasolni a Kép-Tár részlegét is az oldalnak, az mindent elmond.

A lengyel tavak vidéke, 1000 méterrel alattunk Csorba-tó A csúcson a magasság ellenére sem volt hideg, bő fél órát sütkéreztünk a napon... jó pár túratárs társaságában. Visszafele a Csorba-tóhoz ugyanazon az útvonalon mentünk, persze jóval rövidebb idő alatt :) A Poprádi-tónál már azt hihettük, hogy eltévedtünk, mert több magyar szót lehetett hallani, mint szlovákot. Összefoglalva a szlovák Rysy túrát: Júliustól egészen szeptember elejéig szerintem bárki nekivághat, aki elég erőt érez magában 1150 méter szint legyőzéséhez, ill. nem rendelkezik az átlagosnál nagyobb tériszonnyal. Amikor mi voltunk tényleg minden korosztály képviseltette magát, elég laza az út. A Lengyelországból feljövő útvonalra esetleg nem árt némi kis biztosítás, klettersteig (via ferrata) felszerelés, de aki biztos magában nekivághat a nélkül is nyugodtan.

2.nap: Szlovák Paradicsom III. (Sokolia dolina)

Este még átautóztunk a Szlovák Paradicsom egyik legnépszerűbb kiindulóhelyére, az 1999-ben megismert Podlesok kempingbe. Azok akik elengedhetetlen szükségét érzik annak, hogy megismerjenek egy igazi cigány falut, ajánlom figyelmükbe a Podlesoktól észak-nyugatra fekvő Spissky Stiavnik nyugati felének megtekintését a késő délutáni órákban! Kegyetlen! :)) Behajtás csak kifogástalan műszaki állapottal rendelkező autóval és jó sok benzinnel ajánlott! Mert ha ott kifogy a benya....

A Hernád-áttörés kezdeti szakasza A Hernád fölött átívelő függőhíd a Klastorska dolina leágazása után Na szóval, Podlesok kemping! A helyben ismét nem kellett csalódjunk, a kemping szuper (a vizesblokkot leszámítva), az árai pedig finoman szólva is barátiak. 3 személy, 1 autó valami 200 Sk (1200 Ft) körüli összegbe kerül, és másnap is a kempingen belül lehet hagyni a kocsit, amíg az ember kirándul.
Reggel nekivágtunk a 3 éve már megismert Hernád-áttörés kezdeti szakaszának (bár a Daninak ez is újdonság volt), ám most nem kanyarodtunk fel a Klastorska dolinába Klastorisko felé, hanem mentünk tovább a Hernád folyása mellett egészen a Biely potok becsatlakozásáig. Közben a táj nem sokat változik a kezdeti szakaszhoz képest, sok-sok vaslépéses, létrás, függőhidas szakasz követi egymást, hol közvetlenül a Hernád fölött, hol "csak" egy sziklafal oldalában. Szép, szép, de azért a végén már kezdett egy kicsit uncsi lenni.

Human Resource Management A Hernád fölött... közeledve a Biely potok völgyéhez Így a vége felé próbáltunk a tájon kívül a humán erőforrásokról is emlékképeket készíteni, persze szavazásos alapon maradtunk a lányoknál :) A létrás szakaszok kiváló lehetőséget biztosítottak "művészi beállítások" készítésére is, mégha nem is szoknyában járkál arrafele senki. Az persze elég hülyén néz ki, ha magyarul elkezdünk a szlovák kislánynak gagyarászni, hogy ugyan lassabban menjen már a létrán, mert nem elég gyors a fényképező... ezért inkább nem is szóltunk az alkotás készüléséről. Egy hiba csúszott a számításba, mégpedig, hogy az a fránya vaku automatára volt állítva... és emígyen a viszonylagos sötétség miatt az alkotás készítése nem maradt titokban. A létra tetejére felérő leányzó visszatekintő mosolyában kb annyi volt olvasható, hogy amennyiben legközelebb titokban akarjuk tartani a dolgot, ne felejtsük kikapcsolni a vakut! :)

Tomasovska Bela A Sokolia dolina létrás részlegének kezdete Node a kissé uncsi Hernád-völgyből kiérve, hamar a Tomasovska Bela-ban találtuk magunkat, ami a tömeg hiányát leszámítva nem sokban különbözött a Hernád-völgytől. Szép volt ez is, de az igazi csoda - mint később kiderült - a Sokolia dolinában várt minket. A sárga jelzés viszi keresztül a túrázót eme szurdokvölgyön, nomeg jó pár létra. Igazából 3 részre lehetne bontani a Velka Polana-ig vezető útvonalat. Az első és a harmadik egy enyhén emelkedő, patakvölgyi séta részleg, amely nem igényel sem különösebb odafigyelést, sem nem jellegzetes. A középső, viszonylag rövid rész kb az útszakasz felénél található, és hihetetlenül jó!!! Ez tulajdonképpen egy kb 100-150 méteres sziklafal, vízesésekkel, létrákkal, vashidakkal.

Dani és én a sziklafal középső részlegénél lévő fémhídon... Ez viszont tényleg megér egy misét, és igazolta, hogy nem volt hiábavaló ennyit gyalogolni idáig Podlesokból. A képek csak félig-meddig adják vissza a hely misztikumát, mindenképp érdemes egyszer elnézni ide személyesen. Kb minőségre a Sucha Bela-val megegyező pontszámot adnék neki.
A sárga jelzést a Velka Polanatól a Mala Polanáig sikerült eleveszítsük, itt a GPS segített (de egy iránytű is megteszi, ha olyan balfasz lennél, mint mi). Mala Polana... hát igen, megint itt volt a dilemma, hogy lefele merre is menjünk. Úgy mint 3 éve a Sucha Belán a menetiránnyal szembe, vagy a normál sárga, majd piros úton. Mivel még elég messze volt a sötétség és a Mala Polanán is voltak még emberkék, így a normál út mellett döntöttünk. Bő órás séta lefelé is a dolog, de így is elég hamar visszaértünk a kempingünkbe. Az összepakolást követően még akkor is világos volt, mikor elindultunk az autóval és - visszafele is benézve kedvenc Spissky Stiavnik falunkba - célbavettük Budapestet.
A napi túrát összegezve: a Hernád-áttörés a lépés-tálcáival nem gáz hely, ha az ember elvétene egy lépést, még mindig ott van a kapaszkodó lánc, de ha egyéb okból az sem lenne elég, akkor is vízbe esik. A tumultus viszont napos nyári napokon sokszor megállásra kényszeríti a túrázót az egyszemélyes szakaszokon. A Sokolia dolina a magas sziklafalával már más tészta. Ugyan végig van létra és kapaszkodási lehetőség és előttünk is ment egy anyuka két 6-7 éves gyerkőccel, ám a létrák tetejéről már elég nagyot lehet esni (akár több 10 métert is), ha valami nem jön össze. E szakaszt szédülősöknek és főleg gyerekekkel kirándulóknak nem feltétlen ajánlanám... de persze ezt mindenki döntse el maga pl a képek alapján!

Rysy áttekintő térkép
Szlovák Paradicsom áttekintő térkép


Cser Túra Oldalai